pálfordulás

„Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett titeket.” (13.)

Na mert mégiscsak a papok tudják a legnagyobb és legszebb állatságokat mondani, egy zseniális történet nektek. Az istentiszteleten egyszer a nagytiszteletű annyira belelendült a magyarázatba, hogy egyre magasabbra és magasabbra tette fel a mércét hallgatósága számára. S ahogyan egyre csak ecsetelte Saulusnak Paulussá való megtérését, egyszer csak azt találta mondani, hogy mekkora csoda az, amikor az ember élete szinte a semmiből, hirtelen 360 fokos fordulatot vesz! Erre mindenki könnyes szemmel bólogatott, s csak egy kiskamasz figyelt annyira, hogy eme mondaton hangosan és tiszta szívből felkacagjon, helyesebben, nyerítve vihorásszon az egyik padsor sorszám nélküli helyén. Na, erre persze a szentek lepisszegték és megjegyzést tettek a mai fiatalságra, akik nem ismerik a tiszteletet még hírből sem. A mai fiatalság fel sem vette a pisszegést, csak arra gondolt, hogy akik körülötte ülnek valószínű, hogy ugyancsak 360 fokos fordulattal rendelkeznek életük Krisztust követő menetében. Éppen elég lett volna nekik, ha megelégszenek a felével, mert talán a 180 fokos használt volna nekik valamicskét. A kettő között a lényegi teológiai különbség az, hogy a háromszázhatvanas fordulatnak a vége ugyanaz, mint amúgy is az életünknek akkor, amikor a rossz úton járunk. A száznyolcvanas az igazi hátraarc, a megfordulás, a másik irányba indulás, aminek a vége valami egészen más és egészen különleges dolog. Na és persze ez utóbbinak még az is lehet az utórezgése, hogy az Isten is változtat a véleményén velünk kapcsolatban.