Páratlan szerv

„Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám.” (7.)

Nem vagyok egy nagy biológus és az orvoslásban sem vagyok annyira jártas, hogy teljes bizonyossággal állíthassak dolgokat, ezért most is csak óvatosan feltételezek. Azt hallottam, hogy az embernek vannak páros és vannak páratlan szervei. A páratlan szerv meghibásodása és teljes elromlása nehezen orvosolható (esetleg lehet belőle faragni, vágni, netalán cserélni), de bizonyos páros szerveknél, ha kikapják az egyiket, akkor még nyugodtan le lehet élni az életet, igaz icike-picike hendikeppel. Mondjuk, kikapják a fél tüdődet, de ha a másik rendben van, akkor még élhetsz egy egészen jó életet, igaz Ben Johnson reinkarnáció már nem lesz belőled. Most nem bizonyítom be teljes analfabetizmusomat e kérdéskörben és nem kezdek bele a páros szervek felsorolásába, hanem beszélek a legérdekesebb páratlan szervről. Amelyről azt mondja a Szentírás, hogy mindennél jobban kell rá vigyázni, mert onnan indul ki az élet (Példabeszédek 4:23). Ami annyira páratlan, hogy a legkisebb ritmuskiesés vagy zavar is igen nagy gondot okozhat. A szívből, nem nagyon lehet lefaragni, nem lehet kivenni a felét, biztos le lehet tiltani funkcióit, lehet cserélni az alkatrészeit, de fél szívvel élni, azt gondolom, nagyon bajos dolog lehet. Természetesen fél szívvel nem lehet élni keresztyén emberként sem. Vagyis nem lehet fél szívvel követni az Istent, menni is, meg nem is, engedelmeskedni is meg nem is. Istennek a teljes szíved kell, az egészet be akarja tölteni, az egészet át akarja formálni, az egészre szüksége van ahhoz, hogy onnan igazi és teljes élet induljon ki. Fél szívvel nem megy!