Hányatott sors

„Mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok, részegedjetek le, és hányjatok! Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver, ne tudjatok fölkelni!” (27.)

Tudom, hogy kemény a téma, de nem térhetünk ki minden cikis dolog elől, amit az Isten elénk hoz. Márpedig egyszer Jeremiás el merte mondani ezeket az igéket, s mivel ma is időszerű, mi megpróbáljuk elolvasni és érteni, hogy most akkor mi is van!? Nem kell bemutatnom a folyamatot, hogy mi történik az emberrel, ha válogatás nélkül össze-vissza iszik mindent, aztán a gyomra felkavarodik, aztán pedig jön a legnagyobb alkoholtartalmú étel: borsó, falon tálalva. Lehet még inni sem kell, csak egy nehéz és túlzásba vitt vacsora, ami után pedig jön a várva-várt megkönnyebbülés. Valahol ebben a történetben is ez a kérdés, hogy a hányattatásunk az miért is van, és mi következik utána? Mert ha valaki mérget iszik, akkor akár még meg is mentheti az, hogy kipakolja mindazt, amit a gyomra rejt. Nem kell nagyon mélyre ásni, hogy értsük mi is történik velünk és bennünk, ha a mérget, a haragot, az életünk gyomorforgató dolgait mélyen magunkba temetjük. Megöl, elpusztít, vagy „csak” megmérgez, de mindenképpen tönkre tesz. Éppen ezért kell néha engedni, hogy kitörjön belőlünk, kihozva mindent, ami rossz, és ami fáj. Néha egy nép életében is el kell jöjjön az, amikor a sok harag és a sok gyomorforgató dolog egyszer csak kiszakad belőlünk, azért, hogy aztán jöhessen a gyógyulás. Hiszen Jeremiás erről is beszél, hogy a hányattatás után, az igazak jó helyre kerülnek, az élet visszatér a normális mederbe, csak előtte kell, hogy kiürüljön mindaz, ami teher, és ami megbetegít.