Az a baj

„Rátámadok az olyan prófétákra - így szól az Úr -, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés.” (31.)

„És nem figyelsz, hogy nem érdekel, az a baj. / Az, amit mondasz: az a baj. / Meg illetlen is vagy, az a baj. / Mással beszélek - nem zavar? II Hogy nem vársz, amíg befejezem, az is baj. / Vagy akkor kérj elnézést, abból nem lehet baj, / de hogy bunkó vagy, az nem csak neked baj, / de hogy nem tudsz róla, az a legnagyobb baj. II Én tudom magamról, ez kisebb baj. / De legalább törekszem egy kicsit, az nem baj. / Na, mindegy, ez az én problémám, ez a baj. / Csak engem izgat, az a baj.”

Egyszer így énekelt (kis jóindulattal is csak szavalt) a Belga, s megmondta, hogy minden baj, de legalábbis AZ a baj. Mert nem az a baj, hogy az embernek megvan a maga kis privát véleménye meg életigazsága, meg gondolatai a dolgokról, meg „hajnali izzó látomása”. De az már baj, hogyha ezt az egészet úgy próbálja meg eladni, hogy ez-az egyedül üdvözítő megoldás, ez-az egyetlen igazság, ez-az egyetlen elfogadható vélemény. Sajnos ott tartunk az Isten népe között, hogy az már nem is baj, ha valaki hazudik, csak annyi kéretik tőle, hogy ne állítsa be hazugságát az Isten szavaként és kijelentéseként. Mert az már baj, ha az egyéni szájjártatásaink egy ügyes retorikai csavarral átmennek az „Így szól az Úr” intézményesített és üdvhozó üzenetévé. Na, az már igen nagy baj, amikor az ember kis privát véleménye úgy kerül tálalásra, hogy ez a kijelentés. Mert ugye, így nem a szájjártatót meszelik el az emberek, hanem a Kijelentőt, aki pedig minden vitán és emberi játszmán felül áll. Zseniális húzás! Egészen addig, míg a Kijelentő meg nem unja, s kijelentő módból átvált aktívan és dühösen cselekvő módba. Szóval csak óvatosan a szájjártatással. Ez pedig nem kijelentés, csak vélemény. Halk és csöndes… akkor is, ha ez baj!