Quod scripsi

„Beteljesítette, véghezvitte az Úr, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.” (3.)

„Quod dixi, dixi; quod scripsi, scripsi.” – mondta állítólag Pilátus akkor, amikor a zsidó főpapok beszóltak neki azért, mert Jézus feje fölé kitette azt a bizonyos táblát. Pilátus azt íratta rá, hogy „A zsidók királya”, miközben főpapék azt szerették volna, ha azt íratja ki, csak Jézus mondta magáról, hogy „a zsidók királya vagyok”. Így lett szállóige a mondás, hogy „Amit mondtam megmondtam, amit írtam, megírtam”. Frappáns és egyszerű, hiszen így tesznek a királyok, helytartók és uralkodók, azok, akiknek bármiféle hatalom adatott. Ha már egyszer leírtam, ha már kimondtam, akkor az úgy is van. Nehéz lehet ezt megérteni egy olyan világban, ahol az adott szónak már nem sok jelentősége van, vagy ahol a kimondott szó már nem fedi a valóságot, vagy nem kötelezi az embert arra, hogy tettei kövessék szavainak a súlyát. Akár írjuk, akár mondjuk, már nem biztos, hogy úgy is cselekszünk. Uralkodói gesztus is lehetne ez, de annál sokkal több, hiszen emberségünk lényege, hogy a szó és a tett összhangban kellene, hogy legyen. Persze Pilátust sem kell félteni, talán csak ekkor volt ennyire korrekt, amikor nem akarta a hisztis főpapok kérését teljesíteni. De! Afelől ne legyenek kétségeink, hogy a mi királyunk és uralkodónk ezt a mondást teljesen és maradéktalanul megtartja. Ha Isten valamit kijelent, akkor be is teljesíti azt. Ha megígér valamit, akkor véghez is viszi azt. Ezt mindenkinek, aki szereti és tiszteli őt, meg azoknak is, akik nem, illik jól bevésni. Isten nem beszél csak úgy a levegőbe! Amit mond, az biztosan úgy van. Vagy előbb-utóbb úgy lesz…