felismerés

„Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava, megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától az anátóti szántóföldet, és kimértem ezüstben az árát: tizenhét sekelt.” (8b-9.)

Annyira szeretnék úgy élni, úgy létezni ezen a világon, hogy felismerjem a számomra igazán fontos hangokat, szóljanak akármilyen halkan és akármilyen messziről. Szeretnék úgy élni ezen a világon, hogy felismerjem azokat a rezdüléseket, amik a szempillák mögött a lelkek mélyén zajlanak. Szeretnék úgy létezni, úgy élni, úgy gondolkodni, hogy amikor emberek szólnak, vagy éppen tesznek valamit az életemben, abban felismerjem az Élő és Mindenható Isten szavát vagy éppen cselekvő akaratát. Felismerni, amikor valaki megsimogat, hogy valójában ez az Ő keze, amikor valaki könnyet ejt előttem, rádöbbeni, hogy ezek az Ő könnyei. Ráismerni egy baráti intésben, egy „csak úgy” kimondott szóban, hogy ez az Úr szava! Mert amikor Isten nem szól álmokban, amikor hallgatnak a próféták, amikor kétértelműek a papok, akkor lépnek elő a rokonok és barátok, akik halkan szólnak, titkon tesznek, vagy egészen nyíltan kommunikálnak velem. Isten szól, néha egészen hétköznapi csatornákon keresztül, Isten cselekszik néha egészen egyszerű módon. Ahhoz, hogy ezt felismerjem, hogy tisztán értsem, ahhoz egy dolog elengedhetetlenül szükséges: közel lenni ahhoz, aki szól, és aki cselekszik. Ha közel vagy Istenhez, ha szereted Őt, ha kíváncsi vagy rá, ha szoktál rá hallgatni, ha minden vágyad az, hogy végre beszéljen hozzád, akkor hiszem, hogy fel fogod ismerni az Ő hangját, szóljon baráton, vagy ellenségen keresztül. Ne rettentsen vissza az, hogy néha a Szentek Szentje nagyon hétköznapi köntösben, álruhában, igazi arcát elfedve szól és cselekszik az életedben. Légy rá nyitott!