Kontinentális reggeli

„Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" (22-23.)

Erdélyben voltunk, egy nagyon kedves kis nénike adott nekünk szállást, mi meg, mint gimis diákok örültünk, hogy nem a koliban kell kibírnunk ezt a hétvégét. Este nagy ágy megvetve, mondtuk, hogy nagyon korán kell induljunk, ezért hajnali ötre kértük a reggelit. Megkaptuk! De nem akármilyet. Azzal kezdtük, hogy az a kis szilva lecsúszott indítónak, mert ugye nagy tél van odakint. Utánna előkerült a házikenyér, a frissen sült oldalas, a friss kacsatepertő, meg a zsírjában sült kacsamáj, meg még egy szilva, mert ugye egyre hidegebb tél kezdett lenni. Na a lényeg, hogy a hat órás indulásra, mi bevertük egy rendes székely zászlóalj teljes reggelijét, s utánna indultunk csak útnak. Azt persze mondanom sem kell, hogy nem a kajaáradat döbbentett meg minket, nem is a minősége, hanem az a szeretet és vendéglátói alázat, amiben részünk volt. Egész nap nem a kalóriák vittek előre minket, hanem a vendéglátónk szeretete. Akkor is, amikor nem ilyen a reggelink, hanem ennél jóval szegényesebb, akkor is van az a szeretet, ami elindítson minket, ami kitart egész napra, s ehhez még kedves székely nénike sem kell. Az Úr szeretete minden reggel megújul. Na ez az igazi kalória bomba, hihetetlen erőt ad!