A lét a tét

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz." (3.)

Talán még ismerősen cseng egyes füleknek a sok évadot megélt valóság só sokat játszott reklámja, aminek a végén mindig felhangzott, hogy itt a "lét a tét". Igazi jó kis reklámfogás, hiszen szó nem volt itt létről, esetleg tétről, de nyilván ezek az emberek az ismeretlenségből jöttek, és szinte kivétel nélkül oda is mentek vissza. Szóval nagyon tét sem volt, mert ugye mit bukhattak azok, akik eddig is Bivalyröcsögén tengették az életüket, aztán egy féléves pesti kaland után folytatták ugyanitt?! Relatíve semmit, vagy csak nagyon keveset, esetleg a rokonság bukta a többszázezer forintos SMS köröket, de hát úgy kell nekik. Nem elemezgetem tovább, a lényeg, hogy nagyon sok ember megette, hogy a lét a tét, ráadásul ott a TV-ben. (Tudom, hogy ez nem mérvadó, de a mi népünk volt már képes gyűjteni sorozatsztár szemműtétjére, szóval bármi megeshet...). Eközben persze olyan jelzések mellett megyünk el egyénileg és nemzetileg, amelyek csakugyan a létezésünk végső okára és értelmére mutatnak rá. Akkor amikor az öröklét a tét, akkor persze nem olyan nagy a figyelem meg a lelkesedés, bizonyára arra sem pazarolna senki egy darab SMS-t sem, hogy egy résztvevő a mennybe jusson. Az öröklét nem tét, vagy legalábbis nem sokaknak. Pedig előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie ezzel az egyszerű kérdéssel, s azok sokkal több eséllyel indulnak a jó válaszért, akik még életükben felfogták, hogy részesei Isten örök szövetségének.