gyülekezet

„Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli." (2b.)

Csak képzeld el, hogy egyszer megadatik neked, hogy Jézust úgy hallgasd, ahogyan még sohasem: live és unplugged. Sallang és magyarázat, értelmezés és elemezgetés nélkül, abszolút kiragadva az utólag szerkesztett kontextusból. (Leegyszerűsítem: Nem egy megírt szövegben olvasod Őt, hanem élőben hallgatod!) Te is ott állsz a domboldalon, valahol a tömegben, vagy ülsz a földön, s hallod, ahogyan beszél és ahogyan tanít. Persze mennyire szürreális, hogy te a kis hétköznapi problémáiddal elférsz Jézus lábainál, de most mégis ott vagy. Lassan nézz körbe, feltűnés nélkül haladj arcról-arcra, életről-életre, elemezgesd őket, próbáld meg kitalálni kik ők és honnan jöttek. Hamar rá fogsz jönni, hogy nincsen közöttük jólétben élő polgári család, nincsen közöttük tökéletes református vagy keresztyén, nem is lehet, szinte mindenki zsidó vagy római, de van közös tulajdonságuk. Van bennük egy olyan közös pont, ami Jézus köré rendezi őket, és ez van meg benned is, illetve ha meg van benned is, akkor jó helyen vagy. Jézus körül azok ülnek, akik nyomorultak és megtört szivűek, akiknek semmi más nem marad mentségként és reményként, csak az Isten Igéje, amibe utolsó mentsvárként kapaszkodnak. Jézus pedig erről tanít, ezt magyarázza, hogy ez sohasem volt másként, mert az Isten mindig is így működött, mindig is ezt akarta, hogy a megtört szivűek és a nyomorultak visszataláljanak hozzá!