Munkaköri leírás

„Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon. Hanem hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged." (14.)

Azt hiszem, ahhoz, hogy a világ normálisan működjön - persze lehetne arról is vaskos köteteket írni, hogy kinek mi a normális - szükség van szabályokra. Persze az sem jó, ha minden túl van szabályozva, az meg végképp nem jó, ha csak a szabályok mentén vagyunk képesek létezni, de bizonyos esetekben kellenek a rögzített keretek. Sok olyan terület van az életünkben, ahonnan kikoptak a szabályok - megint nem vitatnám, hogy ez jó vagy rossz - és már csak úgy érzésből toljuk. De talán attól még nem dől össze a világ, hogy ma már sokkal inkább érzésből udvarlunk, mintsem etikett szerint. Ugyanakkor, vannak dolgok, amiket ha nem szabályzunk, akkor a katasztrófa borítékolható, s nekem az egyik ilyen kategóriám az a munka. Oda kellenek a szabályok, a leírások, a keretek, hogy aztán mindenki tudja magát mihez tartani. Munkaidő, objektív értékelés, visszajelzési rendszer, ki miért és kiért felel. Nagyon fontos dolgok ezek. Ciki akkor van, ha valakinek elmarad ez a kis szabályzás, s nincsen munkaköri leírása, nincs mihez tartania magát, nincs mit számonkérni rajta, s nincs is mi alapján értékelni. A prófétáknak még volt munkaköri leírása, a papoknak mára már nem jutott. Pedig az lesz az első nagy áttörés az új reformációban, amikor a lelkészeknek munkaköri leírása lesz. Munkaidővel, határokkal, objektív értékelési pontokkal. Mert ha már a lelkiismeret nem működik, s az Isten sem pirít ránk, hogy mikor miben mulasztottunk, akkor legalább mi fegyelmezzük önmagunk. Hogy aztán ne azoknak a sorsára jussunk, akik a látásukat nem arra használták, hogy leleplezzen és feltárjanak, hanem arra, hogy hiába való dolgokkal tömjék az emberek fejét.