Alaptörvény

„Mert ezt mondja az ÚR: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül” (4-5a.)

Ugye most mindenki arról cikkezik, hogy mi is van az unióban elfogadott jelentéssel, meg, hogy akkor mi is van a mi alaptörvényünkkel, amiben oly sok problémás területet vélt felfedezni Tavares úr. Mert szerinte milyen hely már ez a Magyarország, ahol azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe gyermeket, s nem nevezhetők családnak, míg hetero társaik igen! Fúj! Csúnya alaptörvény. Én ajánlanék azért egy nagyon kedves dolgot Tavares úrnak, amivel nyilvánvalóan megboldogult lisszaboni nagymamája (ha még nem boldogult meg, akkor természetesen elnézést kérek) is egyetértene. Mert kizártnak tartom, hogy Tavares úr portugáliai családjában ne lett volna egy-két igaz hívő katolikus, aki tart otthon egyet az alaptörvényből. Na, nem a magyarból, hanem az alap-alaptörvényből! Ezt ugye Szentírásnak hívják mifelénk, amiben le van írva, hogy mi kedves az Istennek és mi nem! Sőt! Az is le van írva, hogy hol vannak a kiskapuk, meg a kivételek. Mutatok egyet, hátha az úgy érthetőbb lesz Tavares úr, s minden lelkes követője számára. Mert ebben a másik csúnya alaptörvényben Isten kimondja, hogy márpedig a heréltek, le is út, fel is út, nem tartozhatnak az Isten gyülekezetéhez (5Mózes 23:2). Mert ugye, így jártak a pogányok, akik így vagy úgy megszentségtelenítették magukat. Isten így védi az övéit, így segít abban, hogy ne súlytalanítsunk el szent dolgokat (család pl.), csak azért, mert a környező népeknek mások a szokásaik. Eddig érthető is, bizonyára akkor is megírták a Tavares jelentést az Isten törvényéről, pedig itten jön a kiskapu, amely a nagy kegyelemre próbál rátárulkozni. Mert azt mondja az Isten, hogy ha egy herélt, vagy egy pogány megtartja az Ő szavát és ragaszkodik az Ő szövetségéhez, akkor nem zárja el őt semmi és senki sem az Isten kegyelmétől, sem a választott néptől. (Ugye Jézus ezen akad ki - többek között - a templomban, amikor az árusok kiszorítják a pogányokat - többek között - az őket megillető helyről.) Tehát, az Isten törvénye nem kizár, hanem mindenkit befogad, akik engedelmeskedni akarnak az Istennek, akik megérzik kegyelmének és szeretetének erejét. Az viszont, hogy a homoszexuális életvitel és gyakorlat nem az Isten rendje szerint való, legalább annyira biztos, mint, az, hogy amit egyszer levágtak onnan, az többé nem nő vissza. (Ezzel nem egy alternatív biblikus megoldási formát javaslok…). Szóval több alaptörvényt kellene olvasni…