Egri

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok..." (24a.)

Amikor még volt értelme TV-t nézni, akkor szerettem bele olyan vetélkedőkbe, amiket aztán később társasjátékként meg is kaptunk a szüleinktől, hogy ne csak a képernyőt bámulva okosodjunk. A Kérdezz-Felelek nagy kedvenc volt, tizenkét meghatározásból kellett rájönni a megoldásra. Volt itt fogalom, tárgy, élőlény stb. Aki a legkevesebb meghatározásból kitalálta, az lett a nyertes. Drága nagymamámmal volt jó játszani, mert annyi minden járt közben a fejében (amúgy tanítónő volt), hogy néha felhúzott egy kártyát, s ahelyett, hogy belekezdett volna a játékba azzal, hogy megjelöli a legnagyobb kategóriát, kerek-perec kivágta: vasaló! Mint vaklaci a félszemének örültünk, persze el kellett játszani pár kérdést alibiből, de a megoldás megvolt. Igaz, nekünk nem jutott egy Egri János műsorvezető, aki odafigyelt volna erre a kis nüansznyi problémára. Egyszer persze lelepleződtünk, amikor egy kérdésből rájöttünk a megoldásra, de akkor meg előre elolvastuk a kártyákat! :-). Hiányzik a nagymamám, nemcsak a kérdezz-felelekből, hanem az életem kérdésekkel teli részéből is. De jó lenne, ha valaki már most kivágná a megoldást, én meg eljátszanám, hogy nem is tudom a végét az egésznek. Vagy ha nem a nagyi, akkor Egri János, aki legalább tudja, hogy mi is a megoldás, max. ha rosszul kérdezek rá, akkor várok egy-két kört a visszatérésre. De jó lenne, ha valaki így játszana velem az életemben is! Tudná a kérdéseimre a választ, s időben válaszolna ezekre, vagy csak úgy előre megsúgná a megoldást!!! De jó lenne! Tényleg!