Térítő

„Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! " (21.)

Drága idesapám, ma az oskolában ugye okítottak minket, osztán gondoltam, hogy megírom má haza is azt a sok igenrettenetnagy okosságot, amit az én fejembe itten beleplántálni hívatottak, azok a tanítók, akiket nékem az Isten az Ő különleges kegyelmébül és bölcsessége végett kirendelt. Ma a Fődrajz órán teljes meglepetéssel tapasztaltam, hogy a fődet nemcsak kapálni lehet ám meg trágyázni, hanem rajzolni es, de aztán még nagyobb vót a meglepetésem, amikor kiderült, hogy mán nem is mink rajzolunk reája, hanem már előzőleg rajzoltak rá. Csuda dolog ez a Fődrajz, mer az van benne, hogy a Főd körökbe van osztva. Vannak a sarkok, meg vannak a térítők, ugye van az északi meg az déli sark, meg ugye a bak meg a ráktérítő. Idesapám, nem nagyon értem én a cifra beszédüket, de ugyi láttam én már téritőt, egyik szebb mint a másik, az édesanyám vacsorahoz szokja felteríteni. Na de ha félre is értem, azt azért nehéz félreértenem, hogy egy bakot téríteni sokkal egyszerűbb, mint egy rákot. Meg ugye szerettem én a papokat, de ha úgyis hozza ki a szó, akkor meg minek egy rákot megtéríteni, hogy majd magának imádkozzon? Drága idesapám, maradok én a templomnál, mert ez az oskola nem biztos, hogy valakinek is használna, de nekem különösen sem. Van nekünk térítőnk van nálunk ember is, s ha az mind elfogyott, jöhetnek a rákok!