Kérdezz-Felelek

„Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged?" (17.)

A kilencvenkét éves Goldstein átélte a pogromokat, Lengyelországban, a koncentrációs táborokat Németországban, és még több tucat zsidóüldözést. - Ó, Uram – mondta, - nemde mi vagyunk a te választott néped? Egy mennyei hang válaszolt: - De igen, Goldstein, a zsidók az én választott népem. - Hát akkor nem volna már itt az ideje, hogy válassz valaki mást? (A.D. Mello) :-) :-) :-) Bárcsak minden Istennek feltett kérdésünkre ilyen egyértelmű válasz jönne, s lenne annyi bátorságunk, hogy hasonló elméset feleljünk a feleletre! De azért minden keresztyénnek egyszer-kétszer megfordul a fejében, hogy ha mi választottak vagyunk, ha mi vagyunk Isten öntudatra ébredt gyermekei, akkor, hogy is van az, hogy ennyi szörnyűség történik közöttünk. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, de azért a betegségei elég jól láthatóak mindenki számára. Ilyenkor automatikus a kérdés: Uram miért engeded, Uram miért nem állítod le, Uram meddig még?! Nem akarok válaszokat adni az Isten szájába, nem is tudnék, de egy alternatív javaslatom azért lenne, hasonlóan az öreg és bölcs Goldsteinhez. Nem kellene már, hogy válassz valaki mást, akinek a kérdéseid felteheted?! Mondjuk önmagadnak, már ha még beszélő viszonyban vagytok. Esetleg így: miért vagyok hűtlen, miért térek le a kijelölt útról, miért nem szeretem annyira az Istent, hogy hűséges legyek hozzá? Na miért?!