Unokáink is látni fogják

„Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre." (15)

Ha jól tévedek, akkor 2010-ig ment az MTV-n az "Unokáink sem fogják látni" városvédő sorozat, ami próbálta felhívni a figyelmet az épített értékekre. Tekintve, hogy valamikor a hetvenes évek végén kezdték el gyártani, ezeket a sorokat olyanok is olvassák, akik tényleg nem látták meg azokat az értékeket, vagy ha a műsor eredményes volt, akkor esetleg maradt nekik is valami a múlt értékeiből. Ritkán állok meg így dolgok felett, de néha kétségbe esek, tényleg látva azt a fajta leépülési folyamatot, amiben vagyunk. Mert az unokáink nemcsak a leamortizálódó műemlékeinket nem fogják látni, de nem lesz fogalmuk munkáról, tisztességről és olyan értékekről, amik kellenének a normális élethez. Egyre sorsdöntőbb kérdés, hogy mit mutatunk a gyerekeinknek, unokáinknak, a ránk bízottaknak, akik tényleg csak tőlünk (egy kicsit a múlt részeként is) várják azokat az értékeket, amikre fel lehet (ne) építeni egy életet. Amikor sorra szedtem, hogy mim van, s mi lehet a legfontosabb, amit örökül hagyok nekik, akkor eszembe jutott az-az egy valami, amit az unokáink is látni fognak. Biztosan látni, mert nem én ígérem nekik, hanem a mindenható Isten. Én - ha mást nem is - de emlékeztetni tudom őket erre, s emlékeztetni is fogom. Tudják meg, égjen szívük legmélyére a tény, hogy a pusztuló világban az Isten kegyelme és szeretete nemzedékről-nemzedékre megörvendeztet és bátorít minket.