Agyag hadsereg

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian." (7.)

Csak az igazán nagy uralkodók engedhették meg maguknak, hogy akkor, amikor sírba szálltak, magukkal vigyék egész hadseregüket. Persze megvoltak ennek a tömegsíros hóbortnak a különböző szintjei, függően kortól meg helytől. Van ahol csak anyut temették el apuval, esetleg hozzá tolták a szolgákat, ki tudja, mihez lesz kedve a túlvilagon az elhunyt uralkodónak?! Ifjú korom egyik nagy kedvence villan be, Gárdonyi Géza Láthatatlan embere, aminek a vége felé eltemetik Attilát, s hogy szolgáit ne eméssze a hunvágy, őket is belenyilazzák a sírba. Talán ezért is pusztultak el a hunok olyan gyorsan és nyomtalanul. Bezzeg a kínaiak! Nekik már akkor is megvolt a saját verziójuk az életre, meg a halálra is. Így történt, hogy Qin Shi Huangdi Kína első császára kb. Kr.e. 200 tájékán kapott maga mellé több, mint 7000 agyagfigurát, meg egy komplett kis föld alatti várost, ha netán uralkodni támadna kedve. Művészien megmunkált arcvonások, csupa egyedi tekintet, állítólag 40 éven keresztül dolgozott az egész sztorin közel 700000 ember. Már akkor is ment a kínai humánerőforrás gazdálkodás. Mindenesetre a világ egyik csodájaként számon tartott agyag hadsereg túlélt csaknem 2200 évet, de ugyanennyit már nem jósolnak nekik. A kemény agyag porlik, sérül, reped és törik, vagy a pára le oldja a festéket. Így járnak az agyag hadsereg kemény katonái. A formálható és formázható agyaggal könnyű dolgozni, lehet alakítani, a kész műalkotás azonban már úgy marad, míg össze nem töri az idő vagy egy-két jószándékú túrista. Mindenesetre az agyaghadsereg ez idáig betöltötte a funkcióját, hiszen vigyáztak alkotójuk nyugalmára, persze a következő kétezer év még kérdéses...