Fényév távolság

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!" (6.)

Már Tabáni előtt is bele voltam habarodva ebbe a dalba, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy honnan is jön az a dallam. Nekem valahogy kimaradt a Padlás, vagy annyit másztunk gyerekként a padlásra, hogy egy ilyen című műalkotásra már nem nagyon voltunk kíváncsiak. Egyedül a "Fényév távolság" maradt valahonnan bennem, aztán persze sikerült bepótolnom az egészet, hála a gyerekeimnek, de csakugyan ez a dal az egész Padlás fénypontja. "Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél. Lehet, létezik ő is, aki többre képes az embernél. Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre. Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át." Sokat rágódom ezen a fényév távolságon, ami nálam nem egy pontos fizikai mértékegység, hanem sokkal inkább annak az életérzésnek a megéneklése, ami minden embert elfog akkor, amikor azt érzi, valahol máshol sokkal jobb lenne nekünk. El, valahová messze, ahol az emberi rosszindulat és kicsinyesség nem ér el, ahol nincs erőszak, ahol minden rendben van. Persze tudom, hogy "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim", de néha olyan jó lenne innen egészen távolra menni. Azt is tudom, hogy akárhová megyek, mivel már hallottam az Ő hangját, Isten éppen elég közel lesz hozzám ahhoz, hogy szeressen és hogy vigyázzon rám. Azt csak remélem, hogy akik még nem hallották meg az Ő hangját, s akik még nem engedelmeskednek neki, azok nem sokáig késlekednek, mert előfordulhat, hogy Isten távolabb kerül, mint szeretnénk, ha nem is fényév távolságra, de ki tudja milyen messze! Addig hívjátok segítségül, amíg közel van!