Súlytalanság

„A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált." (27.)

Mielőtt leírnék valami orbitális szörnyűséget, ékes tanúbizonyságát adva ezzel nem létező fizika tudásomnak, rögtön leszögezem, hogy nem tudom megmagyarázni mi is az a súlytalanság. Persze sejtéseim ugyan vannak, de azért tényleg nem mennék bele egyenletekbe, meg olyan szavak puffogtatásába, mint inerciarendszer, meg gravitáció, meg orbitális (újra ez a szó, hihetetlen) pálya. Az biztos, hogy hihetetlen érzés lehet az, hogy nem hatnak rád a megszokott erők. Mindig is azt gondoltam, hogy aki ezt átéli, az azt érzi, hogy ő bármire képes lehet. Nincs erő, ami megkötözne, ami visszahúzna, ami befolyásolna, persze, hogy mindenki szeretne súlytalan lenni. Ami engem elszomorít és minden egyes alkalommal meglep, az a súlytalanság e földi gyakorlása és átélése. Ehhez nem egy speciális kamrát használnak, nem egy hirtelen emelkedő és süllyedő repülőt, hanem egyszerű emberi életeket. Van aki azt gondolja, hogy rá nem hat senki és semmi, bármit megtehet, mert mindenek felett álló, mert mindenki felett való. Aztán egyszer csak jön Isten és mérlegre teszi az ilyen életet, s a mindenek felett álló, a senkinek sem számotadó, akire nem hatottak sem földi sem égi erők hirtelen megmérettetik. A mérleg a valóságot mutatja, hiszen aki súlytalanul akart élni, az ezt kapja ítéletül is. Könnyűnek találtatik, súlytalannak, akinek eddig sem kellett a segítség. A kérdésem már csak annyi, hogy a súlytalanság elég-e ahhoz, hogy valaki bekerüljön a mennyek országába?!