Nagyon laza!

„Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a sas, onnan is letaszítalak! - így szól az Úr.” (16.)

A sas üldögél a szakadék szélén, hirtelen beleveti magát a szakadékba, zuhan, mint egy kő, kb. két méterrel a földtől hirtelen lefékez, és vissza repül a szakadék szélére és újra letelepszik. Odarepül mellé a veréb és kérdezi tőle: - Te sas, mit csinálsz itt????!!! A sas válaszol:- Lazulok! - Lazulhatok veled én is? – kérdezi a veréb. - Persze gyere! – invitálja a kis verebet lelkesen a sas. Most már ketten zuhannak a szakadék alja felé, lefékeznek, majd vissza repülnek a szélére. Oda oson melléjük a róka és kérdi tőlük: - Ti mit csináltok itt madarak? - Mi lazulunk- válaszolnak ők. Róka kérdezi tőlük: - Lazulhatok veletek én is?? – Persze, gyere!! - felelnek a madarak. Hármasban zuhannak ezerrel, a sas megkérdezi a rókától: - Mondd róka, már ha meg nem sértelek, de van neked szárnyad? Róka meglepetten válaszol: - Hát… öööö… nekem...nincs! Mire a sas: Laza, Nagyon Laza!!!! 

Na így vagyok én nagyok sok emberrel, aki azt sem tudja mibe is ugrik fejest, végig sem gondolja, hogy van-e szárnya, tud-e repülni, megvannak-e a képességei, tudja-e, hogy mi is várja odalenn. Zuhanás közben meg üvöltünk utána, hogy mennyire laza. Ez a kevélyeknek a sorsa, azt hiszik könnyen megy ez, aztán vagy ugranak, vagy lökik őket, de mindenesetre menet közben derül ki, hogy a földet érés után lesznek csak igazán lazák. Egyik kezük itt, a másik meg ott…