férfi

"Mert hangosan csattog a mének patája, dübörögnek a harci kocsik robogó kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett" (3.)

Nehéz erről beszélni, még nehezebb írni, hiszen senki sem szereti bevallani, pláne nem átélni, hogy mennyire hamar tud az ember elgyengülni. Az erősek maradnak életben, az erősek győznek, az erősek, mindig az erősek. Mit is jelent erősnek lenni, mit is jelent gyengének látszani, vagy éppen gyengének lenni. Sokan azonosítják az erőt az igazi férfias viselkedéssel, és vissza is következtetnek, ami ma férfias, az lehet az erőnek a szimbóluma. Ebbe bele sem megyek. De azt hiszem, néha, az igazi férfiasság és erő pontosan abban látszik meg és abban válik nyilvánvalóvá, hogy az ember képes elgyengülni. Jézus felmegy a keresztre, meghal, sokan gyengeségnek látták és fogták fel azt akkor is, meg ma is. Pedig az, aki képes a legnagyobb csodákra, aki a leghatalmasabb erővel bír, képes arra is, hogy végtelenül gyengének mutatkozzék. Ez a "gyengeség" lett a megváltásunk kulcsa. Erő és erőtlenség, látszat és valóság. Furcsa ez-az egész. Férfias játékok, erőfitogtatás, a gyengeséget pedig próbáljuk elrejteni. Jézus sír Jeruzsálem felett. Szánja a várost, amit nem tud megmenteni. Hiszem és remélem, hogy azok az életpillanatok, amikor az erőnk eltűnik, amikor kudarcot vallunk, amikor csak a gyengeségünk lesz nyilvánvalóvá, azok is részei ugyanannak a történetnek. A történetnek, amiben minden a helyére kerül, az apák bűnei és erényei, törődései és önzőségei, erősségei és gyengeségei. A történetnek, amit mi kezdtünk el, de Jézus Krisztus fejezett be!