Jószándékosság

„Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban.” (32.)

Egy tettnél mindig kulcskérdés, hogy mi is volt a mögöttes szándék, egyáltalán volt-e a tett mögött bármilyen szándék! Mert csinálhatsz úgy rosszat, hogy nem is akartad azt tenni vagy úgy tenni, de mégis bántottál vagy megbántottál valakit. Sok ilyen félresikerült dolgunk van, amit vagy mi teszünk vagy velünk tesznek, s egy-egy ilyen történet lezáráshoz kell, hogy tisztába kerüljünk a szándékkal és az indulattal. Tudnunk kell a szándékot, ami másokat tettekre sarkall, s fontos, hogy beazonosítsuk a saját motivációinkat is, hiszen nagyon sokszor nem is tudjuk mit, miért teszünk. Életnyomorító helyzetekben elég egy kis jóindulat, egy jóindulattól vezérelt cselekedet, egy jóindulattal kimondott szó, egy apróság, s máris jobb lesz neki és jobb lesz nekem is az életem. Persze, fizethetnél a rosszért rosszal, jogos lenne, lehet néha értelmesebb is, mint jóindulattal lenni ott, ahol bántottak vagy ahol te bánthatnál. Azt sejtem, látva az életem fogságait, megbetegítő helyzeteit, hogy abból a jóindulatból éltem és élek, amit az emberektől és a Mindenható Istentől kapok. Akik még akkor is tudnak velem szeretettel bánni, amikor nem érdemlem meg. Talán szólhatna arról az életünk, hogy ezt próbáljuk meg visszaforgatni, visszaadni, meghálálni. Ébredhetnénk úgy holnap, hogy minden erőnkkel arra összpontosítunk, hogy jóindulattal tegyünk és mondjunk dolgokat, hátha így változhat a világ, s benne az a sok megoldhatatlannak és feloldhatatlannak látszó helyzet, amivel meg kell, hogy küzdjünk.