kodálymódszer

"Így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente veled Istenünk, az Úr, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk, mint jövevények. " (2.)

Találós kérdés következik, minden kiművelt emberkoponya még további művelése céljából. Mi az, amit mi találtunk ki, de nálunk nem működik, miközben meg mondjuk Japánban igen? Olyan ez, mint a „Mit adtak nekünk a rómaiak?” örök klasszikus. Mert ha nem is a vízvezetéket, de a demokráciát, a piacgazdaságot, és még sok mindent jobban csinálnak Japánban, mint nálunk. Én konkrétan a Kodály módszerre gondoltam, ami sok helyen nagyon szépen működik, a magyar fiatalok zenei képzését pedig most hagyjuk is, mert mit is adtak nekünk a rómaiak! Kicsinyke egyházunkban – mert ugye maradjunk csak a napi aktualitásoknál – is bevezetném a Kodály módszer alapos megfontolását. Nem a zenepedagógiai koncepcióját, hanem a Psalmus Hungaricusban megénekelt bibliai igazságot, amikor is azt énekli a kórus, s azt olvasod a szövegkönyvben, hogy az Isten a kevélyeket aláhajigálja! Annyira tetszik és annyira a figyelmébe ajánlanám mindenkinek ezt az apróságot megfontolásra, mert egyre gyakrabban derül ki az Isten népéről, hogy a túlzott magabiztosság, vagy a kevélység, igen nagy zakózásokkal jár. Mert az Isten előtt senki sem állhat meg egyenes gerinccel. Aki megpróbálja, az csúnyán jár. Még akkor is, ha a magabiztosságnak nagyon jó kampánya vagy éppen biztos hátszele van. Hiszen, csak azért mert sokan mondogatnak valamit, attól az még nem lesz igaz, s fordítva is így van, nem attól lesz hazugság valami, hogy hányan állítják róla azt. A kevélyek nagy bizonyossággal jelentenek ki dolgokat, míg az Isten embere tudva a helyét csendesen meghajol, nem a vele szemben dölyfösen állók, hanem a mögöttük nyaklevesre készülő Mindenható Isten előtt!