féltőnszerető

„Ne félj, szolgám, Jákób - így szól az Úr -, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.” (28.)

Egyre divatosabbak a szeretetről írt könyvek a könyvesboltok bestseller listáján és „tophuszas” polcain. Ma már a cipőmnek is van szeretetnyelve, ezért óvatosabban húzom a fűzőjét, és mindenki szakavatott szeretetinstruktor lett, mert szeretni mindenki tud. Szerintem nem mindenki tud szeretni, de ez nem is lényeges, sokkal inkább az, hogy ennek a szeretetnek milyen megjelenési formái vannak. Mindenki csak az „itt és most”-ban tud és akar szeretni, kedveskedni, dédelgetni, simogatni, s a szeretetből így elvész a keménység és az a bölcs előrelátás, ami képes arra is gondolni, hogy mi lesz holnap vagy esetleg holnapután. Arról kevés sikerkönyvet írnak, hogy a szeretet rózsaszín felhőin túl, kicsi aranyos pónik szivárványhányásán innen van egy világ, van egy rend, ahol a szeretet csodaösvényét olyan rétek és mezők szegélyezik, mint a harag, a büntetés, az alázat, a fegyelem vagy éppen az igazság örök és nagy kérdése. Szeretni azt is jelenti, hogy néha nem hagyjuk büntetés nélkül azt, ami büntetést érdemel, de a mérték magában hordozza a mérhetetlen szeretetet. Azt hiszem, ebben is Isten mutat számunkra utat és egyensúlyt, aki szeretetében egyszerre él meg haragot és békét, büntetést és kegyelmet, ezzel nevelve és szeretgetve minket az örökkévalóság felé. Megbüntet, hiszen megérdemeljük, de féltőn szerető volta miatt sokkal hamarabb megígéri, hogy a bünti után jön a kegyelem. Hiszen féltőn szeretni pontosan ezt az egyensúlyt jelenti, hogy az igazságosság és a kegyelem összhangba kerül. Ez az a szeretet, ami nem kerül toplistás polcokra, de mégis a legtöbbet adhatja nekünk.