Szappanozni

1Kor 6:9-20 „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." (12.) Szabad a szerelem. Szabad megválasztani, hogy kibe esel bele, kit engedsz közel, meg mínuszba, ki az, akinek részlegesen vagy teljesen odaadod magad. Szabad nekem, meg neked megválasztani, hogy ki szegődik melléd társul, barátul, szerelmedül. Szabad a szerelem, de mégsem tudsz teljesen és szabadon szeretni, s így leszel rabja annak érzésnek, aminek az igazi szeretethez nem sok köze van, hanem csak ahhoz a fogyasztói szemlélethez, hogy mindent nekem, mindenki engem, mert szabad szeretni. Szabad a vásár. Játékszer vagy, akit körbeforgatnak, eladósítanak (persze azt mondják, tanuld meg elolvasni az apró betűst, meg minek írtad alá), mert minden eladó és megvehető: szavazat kilóra, becsület forintra, a hazánk valutára. Szabad a vásár. Miközben vásárolsz, és csak gyűjtesz, és csak egyre többet veszel, lassan felfogod, hogy a boldogságodhoz semmit nem tesznek hozzá a kütyük, a ruhák, s lassan rabja leszel az érzésnek, hogy az vagy, amit megvehetsz. Szabad az ország. Már nincsenek tankok, meg mókusőrsök, meg andrássyhatvanas süllyesztők, ahova bevisznek, meg félholtra vernek, ma már szabadon dönthetsz arról, hogy kik szívják a véred, s mindezt milyen ideológia mentén teszik. Szabad az ország. Talán még soha ennyin nem voltak rabok egy szabad országban: rabjai alkoholnak, reménytelenségnek, önmegbetegítő eszméknek, rabjai a gyűlöletnek, mert lehet és kell utálni a másik embert. Szabad szappanozni. Kenegetni, ápolgatni és nyugtatni a kis lelkünket olyan balzsamokkal, mint az ezotv, meg a „megmentazunió” vagy a „nincsisbaj” meg „cigánybűnözés” szlogen. Szabad szappanozni. A hazugságok rabjaként elkenni, elhazudni, letagadni, sumákolni, a másikra mutogatni. Mindent szabad nekem. De meddig és minek?!