A lábam!

1Kor 5 „Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne." (20b-21.) Első ránézésre talpraesett főhősünknek gondja akad a vasúti közlekedéssel, mert elüti őt a vonat. Keservesen kifakad és üvölt, ahogy a torkán kifér:  - A lábam, A LÁBAM!!! A kissé komótos, ámde nagyon segítőkész mozdonyvezető lekászálódik a fülkéjéből, odasétál az emberünkhöz, egy darabig értetlenül nézi, majd kedvesen megszólítja: - Drága uram, már megbocsásson, de minek üvöltözik, amikor, nincs is lába! Vannak az életben balesetek. Kisebbek és nagyobbak, súlyosak és enyhék, persze minden balesetnek az értelmezése szubjektív. Mondjuk külső szemlélőként nem annyira durva egy-két oltári nagy zakózás, de abban a pillanatban, ahogy veled történik, már kevésbé romantikus és vicces a dolog. Ha láttál már „mósztfanniz” videókat, akkor biztos ismerős az érzés, amikor valaki esik egy hatalmasat, hirtelen nem is tudod, hogy nevess, vagy sajnáld, meg szinte érzed, ahogy neked is fáj. Ilyenek ezek a balesetek. Fájdalmasak, megrázók, de azzal talán meg tudjuk nyugtatni magunk, hogy mindez csak a véletlen műve, végül is, ezért baleset, a baleset! Az már persze nehezebben emészthető, amikor nem baleset, hanem emberi rosszindulat vagy éppen akarat az oka a szörnyűségeknek. Az már nem is baleset, hanem tragédia, amikor valaki tudatosan árt magának vagy másoknak, esetleg olyan helyzetet teremt, ami magában hordozza a „baleset” lehetőségét. Messze még a nagypéntek és a húsvét, de ebben a rákészülési időszakban folyamatosan emlékeztetnünk kell önmagunkat arra, hogy a nagypéntek az nem egy baleset volt. Amikor majd ott állunk a kereszt alatt, és nem értjük, hogy miért is hörög, zokog és szenved az Isten Fia, miért kiabálja, hogy Atyám, Atyám! Amikor látszatra úgy tűnik, hogy nincs is atyja, akkor jusson eszünkbe, ez nem baleset, nem véletlen, hanem tudatos döntés. Isten úgy döntött, hogy az irántunk való szeretetét azzal mutatja meg, hogy nem pusztán engedi meghalni a Fiát értünk, hanem úgy engedi meghalni, ahogyan nekünk kellene. Mi megérdemelnénk a bűnösöknek járó büntetést, de helyettünk Krisztus kapja a kereszthalált.