Szövegértelmezés

1Kor 4:14-21 „Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (19-20.) Valamelyik reggel rádiót hallgattam, ráadásul olyan rádiót, amit nem szoktam. Ez nem túl sejtelmes, de én általában be szoktam érni a Balázsék reggeli ökörködésével, nekem annyi hír, annyi kultúra és annyi só elég a kora reggelembe. Na elkövettem azt a hibát, hogy meghallgattam a mindenható országvezető bejelentéseit, illetve próbáltam felfedezni valamilyen párbeszédre való hajlamot benne, de a riportalany nem igazán segített a riporternek. Demagóg volt és hajthatatlan, szegény riporter sok kérdésére (hangsúlyozom kérdésére!!!) azt a választ kapta, hogy már maga a kérdés is tévedés. Persze lehet, hogy igaza volt, meg van, vagy ha az nem, akkor legalább kétharmada, ami, mint látjuk mindenre ok és hivatkozási alap. Én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz majd a sok ígérgetésből, meg szájkaratéból, mi lesz akkor, amikor már nem elég a beszéd nem elég az ígéret, meg az előrevetítés, meg sok megmondó ember megmondása. Persze azon érdemes elmélázgatni, hogy az emberek országa sem beszédben áll, hiszen nem a szöveg viszi előre, hanem mindaz, ami a szöveg mögött van. Az-az erő, az a szakértelem, az a tenni akarás és tudás, ami az ilyen és olyan beszédek mögött ott van. Ha pedig ez így van az emberek országában, akkor mennyivel inkább így van ez, a mennyeknek országában, ahol minden szó mögött egyből látható a tett, az erő és az indulat.