Majd elválik

1Kor 7:1-16 „Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk." (12.) A nyitott ablakon már a tavasz illatát hozta be a szél, már amennyire ez így a belvárosban lehetséges. Már két órája áradt belőle a panasz, csak mondta és mondta, az elmúlt tizenhat év minden bántása és bántódása, minden szánalmas és beteg jelenete lepergett előttem szavai nyomán.  Bergman nem tudott ennyire beteg jelenetet leforgatni egy házasságból, mint amit ez a nő a két óra alatt elém rakott. Olyan érzésem van, mint amikor a nagy fehér orvost elhívják a sebesült bennszülött vadászhoz, aki már hosszú ideje fekszik, de senkinek nem mutatja meg a sebét. Aztán amikor az orvos megfordítja, akkor egy kéttenyérnyi nagy heget lát, ami alól szivárog kifelé valami szörnyűség, ami talán a gyógyulásnak a jele, de akkor is viszolygást keltő. Viszolygok, belőle meg szivárog felfelé. Nem normális a főnöke, nem normális a férje, idióták a gyerekei – mondja – ezért is csalta meg a férjét és ezért is válik el tőle. Inkább a városszagú tavaszra próbálok figyelni, abban még van valamennyi tisztaság. Egy furcsa mondat azonban visszahúz a valóságba: - Mert tudja tiszteletes úr, ez az én férjem nagy hívő ám, de annyira töketlen, hogy nekem kellett beadni a válást. Na, ez volt az a pont, ahol bennem is felszakadt valami nagyon durva és rosszindulatú dolog. Elővettem a Bibliámat és megkértem, hogy olvasson fel belőle nekem valamit. Érdekes módon egyből ráállt, kinyitotta ott ahol kértem, és elkezdte olvasni az első korinthusi levél hetedik fejezetét. Magabiztos hangja - ahogy a betűk szavakká, s a szavak valahol mélyen a szívében fogalmakká álltak össze – megremegett, majd elhalkult, aztán csak csendben nézte a papírt, s a papír mögött az igazságot. Már nem sokat beszélt, én sem tudtam mit mondani. Még felajánlottam, ha akarja, imádkozom érte és értük, de nem kért belőle. Amikor kiment az ajtón, újra megcsapott a tavasz illata, visszatoltam a fotelt, amin ült a helyére, s kezembe vettem a Bibliát, amiből felolvasott. A nyitott lapon, valahol ott, ahol az apostol arról ír, hogy a hívő fél nem válhat el a hitetlentől, egy aprócska folt díszelgett. Pont egy könnycseppnyi. Talán tényleg az volt, s talán tényleg megértett valamit. Nem tudom. Majd elválik…