Állatmese

1Kor 6:1-8 „Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek előtt törvénykezni?" (1.) A rettegő malac, ki árnyékától félt Egy vadaktól hemzsegő nagy erdőben élt. Kimozdulni nem mert, ezért hízott nagyra, de legalább nem ment senkinek sem agyra. A gondolattól, hogy menjen azonnal kész lett, Egyszer csak elfogyott a kukorica készlet. Túllépve önmagán, a félelmén és sorsán, Nyomban feladott egy táviratot postán. Feladó: malac. Címzett: a bátor nyúl! Remegek, siess mielőtt bealkonyul. Jött is a nyúl sebesen, ahogyan csak tudott, A szomszédból egy pillantás alatt átfutott. - Drága nyulam, röviden hívásom okáról: Mennem kéne, de félek ám a rókától. Ha szépen megkérnélek védenél-e tőle? - Ez csak természetes, ne légy ilyen dőre. Felelt büszkén a nyúl, kipödörve bajszát - -megnyertem én már sok izgalmas hajszát. Azzal elindultak, malac remegve-félve, A nyúl peckesen és sztorikat mesélve. -Mond csak drága nyulam, nem félsz a rókától? Mi a csoda titkod, mitől vagy ily bátor? A nyúl somolyogva rágta meg a választ, Ezzel adva malacnak tünékeny támaszt: -Drága disznó, nemcsak bátor, de okos vagyok, Míg a te bőröd csak a zsírtól ragyog. S a fejedben sem sok ész, de testedben erő, De a bátorság ész nélkül annyira nem nyerő. A rókától barátságot és biztonságot kapok, Amióta minden héten viszek neki egy malacot. De mire a malac ezt felfogta volna, Addigra a róka már nyersen betolta. A tanulság kevés, de a hívőknek esély: A bátor és hülye között a különbség csekély. Néha amit merünk, az nem bátorságnak jele, Hanem annak, hogy a fejünk hülyeséggel tele.