Tökéletesen púpos

1Kor 12:12-27 „Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek…" (22.) Egyszer történt, hogy odament a paphoz egy férfi, aki minden vasárnap ott szokott ülni a templomban, s hallgatta a pap igehirdetéseit. – Drága tiszteletes úr, nézzen rám! Púpos vagyok, a bal lábam tíz centivel rövidebb, mint a jobb, a jobb szemem olyan magasan van, mint a bal lábam, s maga már hetek óta azzal tömi a fejem az istentiszteleten, hogy minden, amit az Isten alkotott az tökéletes. Maga szerint, ha rám néz, nincs ebben valami szörnyű ellentmondás? A pap csöndesen letolta a szemüvegét az orra hegyére, újra végignézte a férfit majd így válaszolt: - Nem gyermekem, nincs ebben semmi tévedés, hiszen te is tökéletes vagy. Csak nézz magadra és látni fogod, hogy te tökéletesen púpos, bicegős és csúnya vagy! Az Isten országában és rendjében kicsit másképpen van minden, mint ahogyan mi azt első nekifutásra gondoljuk. Jézus mellett a tökéletesen bénák, a tökéletesen prostik, a tökéletesen szerencsétlenek jelentek meg, hogy aztán megértsék és felfogják, hogy életük gyengébbnek látszó részei is az Isten hatalma alá vannak vetve. Ő képes egyedül arra, hogy minden testi vagy lelki hibánkra igent mondjon Fiában a Krisztusban. Akkor is így van ez, amikor egy közösségben önmagunkat testrészként értelmezve küzdünk azzal, hogy kik és mik vagyunk. Lehet, hogy púp vagy, lehet, hogy egy beteg szem, ami csak rosszat és rosszul lát, vagy talán egy csípős nyelv, aki mindig mindent meg akar mondani, ki tudja. Egy biztos. Isten szemében még a test gyengébbnek látszó részei is tartalommal és szépséggel bírnak, amiknek helyet és feladatot lehet találni. Engedd hát Neki, hogy megmutassa a helyed!