Békefenntartók

1Kor 8 „Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk." (12.) Képzelj el egy olyan békefenntartó csapatot, ahol minden nemzetből akadna egy-két lelkes katona, akik persze a rá jellemző módon oldanák meg a játszunk békésen feladatot: A hollandok egy bulit rendeznének, marihuánát szívnának, és azt hajtogatnák, hogy az angolok nem értik meg őket. Az olaszok elmennének napozni. A németek partra szállás után mindjárt építenének egy autógyárat. A kínaiak összebarátkoznának a helybéliekkel, aztán mindnek elvennék a munkáját. Az ausztrálok és az új-zélandiak összevesznének egy birkán. A törökök és a görögök egymást látva egyből visszafordulnának, majd benyújtanák a számlát az angoloknak. A japánok elsüllyesztenék az összes hajót a kikötőben. A palesztinok azt állítanák, hogy a sziget mindig is az övék volt, de az angolok elvették tőlük. A líbiaiak egyből felrobbantanának két ENSZ repülőgépet. A románok megérkeznének és egyből megadnák magukat. Nem tudom, hogy neked mi a stratégiád, de ebben a sorban érdekes lenne megnézni a keresztyéneket! Ők, vagyis mi, hogyan tartjuk fenn a békét, tudjuk-e, hogy közünk van hozzá? Képesek vagyunk szeretni, megbocsátani, engedni és elengedni? Vagy csak veszekszünk, vissza adunk, bántunk, tönkreteszünk... minket békességre hívott el az Isten, vagyis arra, hogy békességben éljünk. De béke és békesség nem csak úgy lesz, hanem azt mindig csinálják. Te csinálod?