Őrült vágta

1Kor 9:7-18 „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (16.) Úgy van néhány keresztyén is, mint az egyszeri ember, aki félt a lótól, ezért bekötötték a szemét s úgy rakták fel a szegény állat hátára. Az ember nem nagyon látott még lovat, persze, mivel be volt kötve a szeme most se, de azért már nagyon várta, hogy lovagoljon. Amikor a nyeregben érezte magát, mondták neki, hogy markolja meg a kantárt, aztán csak engedje-húzza, a többi már gyerekjáték. A mi emberünk térdével megszorította, kezével megmarkolta, ebben a pillanatban őrült vágtába kezdett a ló. Az emberünk minél jobban tépte két kezével, amit fogott, annál vadabbul és gyorsabban vágtázott a ló. Kínjában és tehetetlenségében az ember elengedte, amit markolt, erre a ló megállt, ő pedig levehette a kötést a szeméről. Akkor látta, hogy barátai, akik felrakták a lóra igen megviccelték, mert fordítva ültették fel rá, s ő nem a kantárt rángatta bőszen, hanem szerencsétlen lónak a farkát. Tanulság: Aki csukott szemmel fordítva ül a lovon, az ne csodálkozzon azon, hogy amit félelmében és kínjában markol, az egyre erősödő vágtához és őrült tempóhoz vezet. Az, hogy milyen lesz a keze, amikor rossz helyre nyúl, azt már nem is elemzem. Magyarul, aki az evangélium hirdetésére adja a fejét (mert esetleg erre hívták el, s szó szerint felültették erre a lóra) az tegye ezt nyitott szívvel és szemmel, mert akkor nemcsak az irányt látja, hanem azt is, hogy vajon jól ül-e a lovon! Csukott szemmel, rettegve, önmagunkat, a megélhetésünket féltve, egy-két evilági kapaszkodó után kapdosva csak őrült vágta lesz az életünk. Aki evangéliumot hirdet, az a világért van és nem fordítva. Aki evangéliumot hirdet, az ne legyen magára büszke, mert akkor fordítva ül fel a lóra. Nekünk nincs más lehetőségünk, mint hirdetni az evangéliumot. Aki már rácsodálkozott Krisztusra, aki már találkozott vele, az nem teheti meg, hogy ne hirdesse őt, mindezt a legnagyobb szelídséggel és alázattal, mindent az Ő kezébe letéve.