Szakadék

1Kor 7:17-24 „Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája." (22.) Van egy álmom. Ebben nincsenek rabszolgatartók gyermekei, meg amerikai városok, mint hajdanán a Martin Luther King álmában, de hasonló lelkület és indíttatás az én álmomban is akad. Mert egyre inkább azt érzem, a szabadság kérdése és fogalma annyira torzul és értékét veszti napjainkban, hogy lassan nem tudunk különbséget tenni a szabadságharcos, a terrorista, vagy éppen az emberjogi aktivista közhelyes kategóriái között. Megint elkövettem azt a hibát, hogy híradót néztem, ahonnan dőlt a legújabb „mentsük meg a demokráciát eksön” a Fidesz székházat megszálló emberjogi aktivisták üvöltöztek, tüntettek, laksértettek, vagy éppen rongáltak. A szabadság nevében olyan dolgokat követtek el, ami engem egy az egyben a Brian élete Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulatára emlékeztetett. Érdemes megnézni a jelenetet, vagy az egész filmet, igaz a hasonlat ott sántít, hogy a Brian élete zseniális, míg ez a székházfoglalós játék szánalmas. Ugye Brian a kereszten agonizál és a megmentésére siető elit kommandó a szeme láttára szúrja hasba magát, vezetőjük összeesés közben utolsó halálhörgésével a következőt mondja: Most megmutattuk nekik! Brian erre reagál valamit, amit ide nem idéznék, nem feltétlenül a valóságtartalma, hanem sokkal inkább a stílusa miatt. De igaza van. A szabadságot nem lehet megvédeni elfoglalásokkal, meg habzó szájú üvöltözésekkel, aki megpróbálja, az öngyilkosságot követ el, s joggal vonja magára a Brian által mondott kritikát. Ha mi ilyet nem is mondunk, de az apostoli figyelmeztetést minden szabadságvédő öngyilkosnak, meg minden nekik vagy ellenük tapsolónak érdemes megfontolni. Egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit és a tőle elnyert szabadság léphet fel a végső és igazi szabadság igényével, amely képes a helyére tenni mindent és mindenkit, eltörölve azokat a különbségeket és szörnyűségeket, amiket az általunk védett szabadság nevében teszünk.