Épp testben épp lélek

1Kor 2:6-16 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk." (12.) Százágra süt a Nap. Nyuszika vígan szalad az erdőben, amikor egy fa tövében meglátja füves cigit szívni a szarvast: - Mit csinálsz? Megbolondultál? Egy ilyen szép napon a jó levegő helyett mérgezed a tüdődet? Gyere inkább, s szaladj velem, hogy oxigénnel teljen meg a tüdőd! - Igazad van! - mondja a szarvas és elkezd szaladni a nyuszikával. Amint szaladnak, meglátják a rókát, az orra a kokainba lóg. - Hé te! - mondja a szarvas, itt a természet közepén kokainozol? Gyere inkább, és szaladj velünk, hogy oxigénnel teljen meg a tüdőd! - Igazad van! - mondja a róka, s elkezd ő is rohanni a többiekkel. Egy kicsit később találkoznak a medvével, amint az épp egy injekciós tűt tart a kezében egy adag tiszta heroinnal. - Hé, itt a természet lágy ölén akarod belőni magad? Gyere inkább szaladj velünk, hogy teljen meg a tüdőd oxigénnel! - mondja a róka. - Menjetek a fenébe! - mondja a medve. Minden alkalommal, amikor a nyuszika bekap egy extasy-t, nekünk rohannunk kell az erdőben? Az, hogy épp ebben a testben milyen némű lélek lakik, azt nem osztanám meg most senkivel, de érdemes azon elgondolkodni, hogy ha eddig még nem nagyon értettük az Istent, vagy nem nagyon tudtuk megismerni azt, amit üzent vagy jelzett nekünk, vagy nem tudtuk elfogadni ajándékait, akkor nem az a megoldás, hogy önmagunkat bántjuk. Egészen egyszerűen kérni kell őt, hogy adjon nekünk az Ő Lelkéből, hogy végre értsük, amit mond és elfogadjuk, amit ad. Mert nekünk épp az Ő Lelke kell, hogy az életünk egyenesbe jöjjön.