Orosháza

1Kor 1:10-17 „Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét." (17.) Ha azt mondom libamáj és poén, akkor a húsz minuszos korosztály tagjai máris Szentest emlegetik, meg a Kőhalmi Zoli apját, aki sokat nem tud németül, de a hízott libamáj körül már külföldiül is jó esélyekkel tud keresgélni. A húsz plusszosok nem tudom mire asszociálnak, de mi, a plussz harmincasok a libamájról nem Szentes szürke háztömbjeire, hanem Orosháza még szürkébb telepeire emlékezünk. Ennek az-az egészen egyszerű oka van, hogy amikor mink vótunk foreverjangok, akkor az egyik emlékezetes tv reklám az volt, amikor a várban raboskodó királylányhoz visszatér hős lovagja, az ajtó nyílik, a királylány a kezét kitárja, s a felé rohanó lovagnak szerelem ittasan mondja: - Hát visszajöttél értem?! A lovag átsiklik a királylány karjai között és elkezd konzerveket pakolni az asztalról, zavartan megjegyezve, hogy ő, csak az orosházi libamáj konzervért jött vissza. (Természetesen olyan régen láttam, hogy lehet az eredetitől eltérő szövegvariánsokat emeltem be ide...bocsika...). Most vonatkoztassunk el a libamájtól, de az alapkérdést érdemes ízlelgetnünk, amit nap, mint nap nekünk is odaszegeznek: - Te minek jöttél, miért vagy itt, mit keresel erre?! Talán néha mi magunknak is fel tudjuk tenni a kérdést, próbáljuk értelmezni önmagunk vagy éppen a céljaink, több-kevesebb sikerrel. A több siker érdekében tanuljunk egy kis tudatosságot a plussz kétezres generációtól is, akik ki merik mondani, hogy a sok nemes és humánus dolog mellett, amit amúgy csinálhatnának, van küldetésük, ami elsődlegesen fontos az életükben. Isten éppen elég céltudatos ahhoz, hogy mi se kenjük el, miért is vagyunk ezen a világon!