Legkedvesebb

Kol 1:1-8 „Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét." (5-6.) Két filozófus, egy nagy meg egy kicsi, egy hosszú szakállú, meg egy éppen kopaszodó beszélgetésbe elegyedett az élet nagy kérdéseiről. Nem akartak válaszokat találni, nem akartak messzire eljutni, nem akartak szinte semmit, csak véleményüket megosztani a másikkal a másik véleményéről. Filozófiai beszélgetésüknek a fő kérdésköre az igazság volt, az a teljes egészében kikutathatatlan és megfejthetetlen, de ugyanakkor mégis alapvetően fontos. Egyikük a nagy elődöt Arisztotelészt idézte: „Az igazság keresésében jobbnak tűnik, s valójában szükséges is, hogy feladjuk a számunkra legkedvesebbet.”. Aztán elkezdték sorolni, hogy kinek mi a legkedvesebb, ki mit ad föl azért, hogy ráleljen az igazságra. Aztán elkezdtek azzal játszani, hogy az „igazság” szót lecserélték valami másra, azért, hogy meglássák, mi mást adnának fel az egészen más dolgokért, vagy egyáltalán változik-e a „legkedvesebb” fogalma.  Egészen addig könnyen ment ez a játék, míg egyikük az igazság szót Istenre cserélte le, s abban a pillanatban megfagyott a levegő, mert érezték, itt már sokkal többről van szó. Aztán megeggyeztek abban, hogy Istenért mindent feladnak: család, otthon, küldetés csakis másodlagos lehet akkor, amikor Istenről van szó, hiszen Isten is ezt kívánja és ezt akarja tőlük. Aztán még egy kicsit vitatkoztak arról, hogy vajon Isten szereti-e a maceszgombóc levest, aztán hazamentek, hogy fáradt és vitában megmeredt izmaikat kinyújtóztassák egy kis „monty python's flying circus” előtt. Isten odafentről sokáig nézett utánuk, s megállapította, hogy a filozófusok igazsága azért sem állja meg a helyét, mert a legfontosabbat és a legkedvesebbet sohasem fogják tudni feladni: a saját elképzelésüket Istenről, életről vagy éppen az igazságról. Pedig ezt még egy apró gyermek is érti, aki képes elhinni, hogy az evangélium az igazság beszéde, s ebben benne van minden, amit éppen feladnunk, vagy megragadnunk kell.