Botrány

1Kor 1:18-25 „Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél." (25.) Az a botrány, amikor egy sokak példaképeként élő sportoló, aki gyerekek millióinak a szobájában ott díszeleg a falon, nem úgy, mint ócska celeb, hanem, mint igazi hero, aztán egyszer csak tesz egy bejelentést, amiben kiderül, hogy minden győzelme hazugság és átverés, mivel végig doppingolta sportolói karrierjének utolsó egyharmadát. Az a botrány, amikor kiderül azokról, akik egy rendet hivatottak őrizni és védeni, esetleg esküt tették arra, hogy országokat védenek és építenek, hogy a saját kis boldogulásuk mindennél fontosabb és előrébb való, ezért hazudnak, lopnak és csalnak. Az a botrány, amikor valami olyan történik, ami sérti a társadalmi együttélés szabályait, ami zavart okoz a közéletben, ami mellett a józan és normális ember nem képes csak szörnyülködve elmenni. A világtörténelem nagy botrányai mindig arról tanúskodtak, hogy milyen egy adott társadalom lelkivilága, erkölcsi érzéke, mi az éppen követendő trend, mekkora az a társadalmi tűréshatár amibe még beleférnek a nem normális dolgok is. A vallásos embereket Isten éppen így tesztelte és teszteli nap, mint nap, eléjük adva nem az évszázad, hanem a világtörténelem legnagyobb botrányát. Ezen minden keresztyén embernek át kell verekednie magát, leküzdve az apaképéből visszavetített istenképét, átlépve a saját maga vallásos világának korlátait. Mert az, ahogy az Isten emberré lett, ahogyan élt és működött, amit és ahogyan mondott, aztán pedig, ahogyan a kereszten meghalt, az mindenkinek, zsidónak, görögnek, ateistának, de még bősz reformátusnak is vagy botrány, vagy bolondság, erőtlenség vagy csak egyszerűen hülyeség. Az átváltozás akkor kezdődik, amikor megértjük, hogy ez az a botrány, ami képes életet adni mindenkinek, aki átlépi a saját maga határait.