Bőlegény

1Kor 2:1-5 „...hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." (5.) Nálunk a bőlegény pontosan olyan, mint a Jóskafő. Most nyilván tudod, hogy miről is beszélek, de azért még egy kicsit sejtetek neked a hétköznapi valóságomból. A gyerekeim bizonyos szavakat, amiket a felnőtt világból elsajátítottak, a saját kis rafkós észjárásuk szerint próbáltak meg átalakítani. Tehát hallottak egy szót, amit - mivel számukra nem volt értelmes - kijavítottak úgy, hogy ne egy felnőtt zagyvalék, hanem érthető gyerekbeszéd legyen. Így a menyasszonynak a társa a bőlegény, mert a vőnek semmi, de semmi értelme nincsen. Kirándulni pedig nem Jósvafőre megyünk, hanem Jóskafőre, mert ugye annak van valami értelmes jelentése. Engem ezek a kis tündérek folyamatosan arra tanítanak, hogy én a felnőtt, miben működöm még mindig gyermeki vagy éppen gyermeteg módon. Lehet, hogy én nem a Jósvafőt meg a vőlegényt keresztelem át, de nagyon sok más olyan fogalom van az életemben, ahol kicsit félrefordítok, kicsit átértelmezek, nyilván azért, mert így válik érthetővé számomra a dolog. A hitünkben is átéljük ezeket a folyamatokat, mutatva ezzel, hogyan leszünk a hitben gyermekekből hitben felnőttekké. Hogyan bírjuk az egyre nehezedő próbákat, terhelést, hogyan kapunk egyre mélyebb és mélyebb üzeneteket az Isten nekünk címezett kijelentéséből. A felnőtt az, aki megérti, vagy ha nem érti, addig megy utánna, míg az Isten Lelke megérteti vele azt, amit eddig nem tudott teljesen befogadni. A gyermek meg az, aki gyorsan behelyettesít, hozzátesz vagy éppen elvesz belőle azért, hogy érthető legyen. Az emberi bölcsességnek vagy éppen bölcsességnek álcázott balgaságnak sok funkciója lehet az életünkben, de sohasem lehet a hitünk alapja. Tessék végre felnőni, és engedni az Istennek, hogy az Ő kijelentése tisztán eljuthasson hozzánk! Nem feladni, behelyettesíteni meg átértelmezni valamit csak azért, mert elsőre kemény vagy érthetetlen. Mindig azokban van a lényeg!