Kedves M

Kol 4:7-18 „Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász." (14.) Akinek ByeAlex neve még nem lenne ismerős, az majd szépen lassan megismerkedik e zenei óriás alakjával, köszönhetően a most is futó dalválasztós műsornak. Talán erre az egyre jó az Euróvíziós dalfesztivál (számomra az-az igazi euró vízió, amikor a forint erősebb lesz, mint az euró, de mindegy), hogy olyan művészek is a felszínre kerüljenek, akik eddig jól elrejtőztek a mainstream és a kommersz világa elől. Már nekem a „Láttamoztam” c. örökbecsű is meghozta a kedvem ByeAlexhez, az olyan gondolatmenetek, mint a „Kétszersültben a színes rágó, vagy szívfelvarró vegyesen/Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem!” is szöget ütnek az ember fejébe, hát még ez a legújabb Kedvesem c. szám. Az egész dal, olyan, legalábbis nekem, mint egy ovis dudorászás, amit mondjuk a hat éves lányom is énekelhetne vagy dudorászhatna az udvaron egy fa mögé bújva. Tényleg tele van kedvességgel, szeretettel, egyszerűen és őszintén. Valahol nekem manapság ez nagyon hiányzik, egyszerű kedvesség, egyszerű és őszinte szeretet. Azt gondolom, hogy most még a forrás is mindegy, nem számít, hogy ByeAlex vagy Csaba testvér, vagy Pál Feri vagy a kislányom mosolya, de annyira hiányzik ma ez az egyszerű kedvesség és szeretet ebből a világból. Ma már ritkán dicsérünk, ritkán kedveskedünk, még ritkábban mutatjuk ki a szeretetünket az emberek felé. Mikor kedveskedtél egy osztálytársadnak, vagy a szüleidnek, egy munkatársnak? Mikor dicsérted meg őket, mikor tettél feléjük egy szeretetteljes és önzetlen gesztust? Tessék megnézni: ez a szikár, kemény, céltudatos ByeApostol is képes arra, hogy a munkatársait dicsérje, hogy elismerően és kedvesen szóljon hozzájuk vagy éppen róluk. Nem spórolta meg azokat a dicsérő és megerősítő szavakat, azokat a napi kedvességeket, amik kellenek ahhoz, hogy működjön ez a világ és ez az élet. Te megspórolod?