Evil Dead

„Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” (16.)

Amikor csak kiejtem a számon azt a szót, hogy gonosz, úgy érzem, nem tudom elég hangsúlyosan és komolyan kimondani, azzal a mélységgel és alapossággal, ami a gonosz és minden, ami belőle árad és hozzá tartozik.  Talán ha modern eszközökkel akarnám megragadni, akkor olyan kultikus horror filmekhez nyúlnék vissza, mint az Evil Dead, nem a remake – habár az is jó -, hanem még a ’81-s eredeti. Mert a gonosz, az mindenestől gonosz, akármilyen szépen is álcázza magát, s talán ebben a filmben nagyon erősen megjelenik a gonoszság beteg és mindent elpusztító volta. Persze elég erős lenne azt hinni, hogy a gonosz kultikus és misztikus könyvekből szabadulna ki, vagy démoni erővel ruházna fel fákat (az evil dead alap sztorija elég beteg amúgy), de az biztos, hogy a gonoszság elemi erővel képes átjárni minket, ha helyet adunk neki. Mert ugye ő csak becsönget, s ha ajtót nyitunk neki, akkor pedig besurran, talán úgy, hogy észre sem vesszük. Hiába kéri az apostol, hogy „helyet se adjatok az ördögnek” (Efézus 27), mi azért megtesszük, aztán meg csodálkozunk, hogy mindenünket átjárja. Ha most azt kérdeznéd, hogyan is nyitunk ajtót neki, akkor nem kell filmes eszközökkel megspékelt félelmetes horror jelenetre gondolni, csak egészen egyszerű, hétköznapi dolgokra. Egy kis irigység, egy kis viszálykodás, egy kis hazugság, egy kis csúsztatás, egy kevés zűrzavar, és máris jön, hiszen hívják, várják, ezekkel odaédesgetik az ajtó elé. Aztán az életünk ajtaja kitárul, ő pedig neki indul, hogy mindent és mindenkit a magáévá tegyen.