Herkules Kevin Sorbo

„ … akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (10.)

Láttam már olyat, hogy egy szülő véletlenül keresztbe tett a gyermekének, olyat is, hogy az élet osztotta rossz helyre, de, hogy ez a kettő tudatosan is egybeeshet, azt gondolni sem mertem volna. Mert ugye, az, hogy egy gyerek borsodba születik, és a vezetékneve valami ősrégi mesterség, az elő szokott fordulni. De az, hogy a keresztneve – szülői döntésre és akarásra – Tyson lesz, azért az mégiscsak sok. Ráadásul a Tyson nem is keresztnév, habár ennek felismerése nyilván nem volt birtokában ennek a családnak. Aztán volt olyan is, amikor túl sokáig néztek sorozatot, s így lett a gyerek keresztneve Herkules Kevin Sorbo, ami megint csak arról árulkodik, hogy vannak, akiknek nem adatott meg a különbségtétel isteni ajándéka, s így kapta meg szegény gyermek nemcsak a hősnek, de a színésznek is a nevét. Nemcsak a magyar valóság bővölködik furcsa nevekben, hanem a velünk sorspárhuzamot is vállaló zsidó nép valósága is, ahol azonban, sokszor nem szülői elértés az oka a gyermek furcsa nevének. Mert volt az úgy, hogy az Isten azt mondta prófétájának, hogy gyermekeid neve annak lesz a jele, ahogyan viszonyom a néppel alakul. Így lett a lány „nincs irgalom”, míg a fiú „nem népem”, ami nevek ugyancsak különleges helyet foglalnak el a zsidó utónév könyvben. Mégis ez kellett ahhoz, hogy aztán értelmet nyerjen a csoda, ami az Isten meg nem másított és öröktől fogva való szándékát fejezi ki, amikor is a nép, amely nem az övé, egyszer csak tulajdonába kerül, s kegyelemből ez a nép irgalomra talál.