Ben Hur

„Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Akkor engedett neki.” (15.)

Karácsony előtt Reszkessetek betörők, ünnep után pedig Ben Hur, vagy ezeknek egyéb alteregói, no és persze Piedone Afrikában. Ez egy szelíd hétvégi, esti kínálat, már csak hivatalból is maradok a Júda herceg szenvedéseinél. Az ártatlanul rabszolgaként eladott zsidó herceg, amikor a mélynyomorban gályázik, akkor azt mondja neki a római gályaflotta parancsnoka, látva kitartását és elszántságát: Furcsa egy hit a tied negyvenegyes! A negyvenegyes néven futó Júda erre semmit sem válaszol, csak később említi meg, hogy az Ő istene, ki tudja őt szabadítani, ha akarja. Aztán persze akarja, s a film végére Júda saját haragjának és gyűlöletének a rabságából is megmenekül. De az Ő Istene az egyetlen egy olyan Isten, aki hasonlóan makacs, mint azok, akik benne hisznek. Sokszor az ember makacsul ellenáll, ötletnek, szónak, mert az ember már csak ilyen makacs, s mindig mindenkinél jobban tudja. A mi Istenünk azonban olyan Isten, aki még nálunk is makacsabb, s ha Ő egyszer elrendelt valamit, akkor az úgy kell, hogy legyen, még akkor is, ha teljesen logikátlan és érthetetlen az egész. Ilyenkor aztán előbb-utóbb mindenkinek meg kell törnie, minden emberi ötletnek és akaratnak, legyen az egy átlag halandóé, vagy akár egy Keresztelő Jánosé. Mert nem mi döntjük el mi illik, meg mi helyes, hanem egyedül az Isten. Ha ezt időben felismerjük, akkor készek és képesek leszünk engedni neki, még idejében, még tiszta szívből és nem kényszerből, azért, hogy az Isten makacssága irántunk szeretetében is megmutatkozhasson.