Gone in 60 Second

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (10.)

Te még nem is éltél akkor, amikor ilyen címmel befutott az akkori idők egyik legsikeresebb kult- filmje, amiből aztán Jerry Bruckheimer ötlete és producerkedése nyomán sikerült megcsinálni a Nicolas Cage és Angelina Jolie nevével fémjelzett muvit, ami egészen jól sikerült alkotás lett. Egy pasi, ötven luxuskocsi, egy jó kis team, meg az öcsi, aki egy összelapuló autóban várja, hogy a tesó leszállítja-e az autókat egy este alatt, hogy megmentse az életét. Tényleg nézhető, pedig én nem vagyok sem autó, sem Jolie mániás, talán azért, mert sok emberi szál is kidomborodik a búgó motorok zaja mellett. A „Gone in 60 Second” nemcsak egy (na, jó kettő) film címe, hanem a szleng mélyére nézve egy jó kis terminus technicus az autólopásra. Vagyis, az első film készítésekor (1974) még lehet, hogy kellett hatvan másodperc egy gépjármű eltulajdonításához, ma már azt mondják, hogy a fele is elég. Mert ugye egy perce még ott volt, aztán huss, már nincs is ott. Az Úr napja, az-az utolsó, amikor mindennek vége, amikor már nincsen tovább, amikor már nem tudunk majd tenni semmit, az a nap úgy jön el, mint a tolvaj. Az életünk is kb. hatvan másodperc alatt lesz majd semmivé, ami azért is félelmetes, mert nem egy kocsit kötnek el ennyi idő alatt, hanem az egek leszakadnak, az elemek felbomlanak, s minden semmivé lesz, azért, hogy az Isten majd mindent újra- és újjáteremtsen. Azért is beszédes ez, mert vannak, akik, azt hiszik, fel lehet ezekre a dolgokra készülni, vagy ellene lehet ezeknek állni. De olyan lesz ez, mint a tolvaj, ha akarja, úgyis eljön és elviszi azt, amit kinézett magának.