Bipoláris zavar

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” (8.)

Kissé szkeptikusan fogadtam a nem olyan régi felismerést, hogy az egyik leggyakrabban előforduló mentális betegségnek, a bipoláris zavarnak olyan „hírességek” is áldozatul estek, akikről sohasem gondoltam volna. Lehet, hogy mániás depresszióként jobban ismered, ez az, amikor az ember agyában egyszer csak valami kattan és hirtelen vagy éppen lassan olyan zavar keletkezik, ami kihat mindenre, hangulatra, energiaszintre vagy akár a cselekvési képességre, hol nagyon magas, hol nagyon alacsony, hosszan elhúzódó szakaszokban. Ilyenben szenvedett Newton, Goethe, Handel, Beethoven, Keats, Andersen vagy Abraham Lincoln. Hiszi a piszi, vagy legalábbis merésznek érzem, hogy minden zsenit kicsit bolondnak is beállítsunk, igaz a bipoláris zavar közel sem bolondság. Vagy csak kicsit. Talán mi keresztyének úgy érthetjük ezt meg, hogy a Szentírás is tud a kétlelkűségről, vagy arról a kettős szívbéli vagy elmebeli állapotról, amikor az egyén nem tudja eldönteni, hogy kinek is szolgáljon, kihez is igazodjon, kinek a tanácsait is kövesse: az Istenét vagy a világét. Jézus Krisztus elég határozottan állást foglal e kérdéskörben akkor, amikor a két úrról, meg az azonos időben történő szolgálatról beszél. Hiszen senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak. Ennyi. Aki megpróbálja, az pedig belezavarodik, hiszen a világnak és az Istennek nemcsak, hogy nem lehet egyszerre szolgálni, hanem kisebb-nagyobb időközönként váltogatva sem. Nem megy az emberi életben és az emberi tudatban a váltás: egyszer a világnak, máskor meg ezzel teljesen szembe menve az Istennek. Úgyis mondhatnám, hogy az Istenhez közeledjetek, semmi máshoz és Ő is közeledni fog hozzátok, és ezzel szűnik meg minden zavar!