Valuta

„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (9.)

Nem vagyok egy nagy közgazdász, ezért meg sem próbálom tudományos oldalról megközelíteni a kérdést, legyen annyi elég, hogy a valuta az a tényleges külföldi pénz. (Egy adott ország törvényes fizető eszköze egy másik ország fizetési forgalmában.) Vannak még ilyen ködös emlékeim, hogy egy nagyon kedves magyarbarát országban, éppen a nagyon kedves és magyarbarát policajt akart tőlem némi készpénzt, cserébe azért, hogy nem láttam a táblát, amin az volt, hogy ne annyival. Na, ilyenkor kell a „nekem valuta nektek fizetőeszköz” a pénztárcába, s mivel forintot nem fogadtak el, ezért lehetett kóvályogni valuta után. Mivel miért fizetsz, egy idegen országban, nem is olyan egyszerű kérdés. Mert ugye a saját országunkban egyszerű és egyértelmű, hogy adom a pénzt, tudom milyen pénzt, tudom mennyit ér, s azt is tudom, mit kaphatok érte. Egy idegen országban számolgatsz, mennyi is az annyi, ez nekem otthon mennyibe kerülne, meg ehhez hasonló dolgok. A mennyek országában, vagy ha úgy tetszik, a keresztyén emberek ebbe a világba élt valóságában furcsa valuta váltási szabályok uralkodnak. Nem fizethetsz a gonoszért gonosszal, nem fizethetsz a rosszért rosszal, nem adhatsz ütésért ütést, mások a váltószámok. Átkozódásért cserébe áldást, ütésért cserébe simogatást, gonoszságért jóságot, gyűlöletért szeretetet. Így működik Krisztus valutaprogramja, ami egyben a mi evilági küldetésünk. Mindezt azért, mert mi is átkozódók és gyűlölködők voltunk, s minket is az formált át, hogy megéreztük, Krisztus képes máshogyan fizetni nekünk!