Kisbolygó

1Kor 12:1-11 „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele." (7.) Nem is tudom hol olvastam, hogy a NASA tájékoztatta az amerikai közvéleményt (ez a „közvéleményes” barokkos túlzás annak köszönhető, hogy a nagy ámerikában amit a politikusok megkapnak az olyan, mintha a közvéleménynek menne), hogy a kisbolygók becsapódása ellen egyetlen egy hatékony dolgot tehetünk: intenzíven imádkozhatunk. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a NASA profilt váltott és beállt hittérítőnek, de nagyjából ez jelzi, hogy a tudomány és a technika nem tart ott, hogy uralhatnánk azt a világot, ami nem bízatott ránk emberekre. Az Isten hatalmat adott az embernek-e fölött a lakott bolygó fölött, a többihez pedig nem sok közünk van. Jó példa erre a legutóbbi orosz becsapódás, amikor is, egy kisbolygó kis bolygó darabja egészen addig elbolygott, hogy kellő pusztítást vitt végbe a becsapódás helye körül. E mai tanítás azoknak szól, akik keresztyénségükben kisbolygó pályára álltak, s a földről felemelkedve keringenek valahol félúton a menny és föld között, büszkék magukra, a szolgálatukra, esetleg az ajándékaikra. A keresztyén gőggel az a baj, hogy csak ideig-óráig képes minket föld körüli pályán tartani, aztán hihetetlen erővel csapódunk bele a talajba, nem kis rombolást végezve ott, ahová kerülünk. Éppen ezért, elkerülve a végzetes földbecsapódást, engedjük, hogy az Isten Igéje szelíden visszavezessen minket a talajra, ahol józanul, két lábon megállhatunk. Amid van, azt kaptad. Minden értéked és többleted abban van, hogy Krisztusban Isten megváltott gyermeke vagy. Amit pedig e fölé kaptál, azt csak azért kaptad, hogy használj vele, ne magadnak, hanem azoknak, akik rád bízattak.