Kidult

1Kor 13 „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat." (11.) Lehet, hogy elsőre nem ugrik be, hogy ismernél híres kidultokat, de egy gyors memóriafrissítéssel próbálok besegíteni. Ha valami kedves gyerekkori emlékre vágysz ebben a kategóriában, akkor gondolj Pán Péterre (vagy akár a ’91-es Hook filmadaptációban szereplő Robin Williams-re), arra a kisfiúra, aki eldöntötte, hogy nem akar felnőtt lenni, mert a felnőttek világa nélkülözi az álmokat és a reményeket. Ha veszélyesebb vizekre eveznél a kidult fogalmának feltérképezése közben, akkor gondolj a jó, öreg Van Wilder-re, amit Ryan Reynolds alakított zseniálisan, arra az egyetemistára, aki mindent megtesz, hogy ne kelljen diplomát szereznie, és kilépnie a valós és ténylegesen is felnőtt életbe. A kidult furcsa állatfajta ám, mert két különböző lényből lett összegyúrva (mint a Dreamworks és a Rovio  legújabb játékában a „The Croods”-ban az őslények), az egyik fele egy gyerek (kid), a másik pedig egy felnőtt (adult), s így próbál meg „felnőttesengyerek” vagy „gyerekesenfelnőtt” módjára élni. Nehéz próbálkozás ez, hiszen az élet dolgai között úgy válogat, mintha lehetne gyerek és közben felnőtt is egyszerre. Ami tetszik neki a felnőtt világból az természetesen jöhet és kell, de amihez nincs kedve, azt jó messzire tolja magától és persze mindig a felelősség az, amit próbál eltolni, elodázni és figyelmen kívül hagyni. Istennél ennél sokkal letisztultabb kategóriák vannak. A Szentírás szerint van annak ideje és lehetősége, hogy gyerek légy, tisztán és őszintén. Aztán, ahogy egyre jobban és egyre felelősségteljesebben hordozod döntéseid következményeit, úgy válsz felnőtté. Amikor elhagyod a gyermeki dolgokat, akkor végre felnőtt leszel, s a szerint is fognak kezelni. A „kidult vagyok” ezek után már elég gyenge kifogás!