Kapitális

Gal 6:11-18 „Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!" (11.) A nagyságnak több átka is van. Kezdem az elején, olyan ez, mint egy gyónás, csak a végén nem kell majd elmondanom sokszor semmit sem. Gyónom a Mindenható Istennek és nektek, hogy elkövettem azt a hibát, hogy leálltam fészbúkon csetelni valakivel, akivel nem kellett volna. A nagyság átka nála a nagy és igen komoly személyiségzavarban keresendő, aminek egy újabb bizonyítéka az volt, hogy a második mondatom után (Első: SZIA! Második: MINDEN RENDBEN?) elkezdett nekem olyanokat írni: hogy miért üvöltözöm én vele, mikor nem is bántott engem…. :) Mire felfogtam, hogy a csupa nagybetű (ami köszönhető volt a caps lock billentyűm bekapcsolásának) az azt jelenti, hogy te üvöltözöl valakivel írásban, addigra már én lettem az arrogáns állat, aki nem bír parancsolni az indulatainak. A nagyságnak ez is átka az életünkben, ha csupa nagybetűvel írsz, akkor azt hiszik, üvöltözöl. Pedig, ha jól belegondolok, akkor Isten is erre adott nekünk példát akkor, amikor csupa nagy és hatalmas betűvel beleírta önmagát a történelembe, s kitörölhetetlenül és félreérthetetlenül írta fel a Golgotára azt a nevet, ami minden ember egyedüli reménysége lehet (ne): JÉZUS KRISZTUS! Már megint üvöltözöm, én az arrogáns állat. De lehet, hogy manapság már nem is tehetünk mást, mint – ha nem is üvöltözve – de csupa nagybetűvel beleélni ebbe a világba Jézus Krisztust, beleírni az emberek életébe, hogy Ő létezik, hogy Ő szeret, s kapitális hibát követ el az ember, ha ezt nem érti meg. Mert Jézus a Krisztus. Kisbetűvel és naggyal egyaránt.