Elvárás

1Kor 4:1-13 „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." (2.) A napokban próbáltam kicsit kiszakadni abból a sodrásból amiben vagyok, főleg azért, hogy rákészüljek a böjtömre, ami igaz, hogy nem fog negyven napig tartani, csak harmincig, de talán segít visszatalálni önmagamhoz. Méregtelenítés, de nem fizikai, hanem sokkal inkább lelki: elengedni sérelmeket, megbocsátani a bántóknak, megüresíteni önmagam, hogy esélyt adjak a közelgő Húsvétnak. Ennyit rólam, most jön a lényeg! Talán a legfontosabb gondolat, amit kaptam (köszönet érte B.S.-nak, akinek mindig van egy könyve, vagy látott erről egy filmet) így hangzik: Isten nem eredményeket vár el, hanem hűséget! Annyira helyre rakott ez a mondat engem, meg egy csomó mindent bennem. Mert sajnos én folyamatos teljesítés és teljesítmény kényszerben élek. Nem feltétlenül külső, hanem sokkal inkább belső elvárás ez, amit általában felső elvárással szoktam a magam számára igazolhatóvá tenni. Ki várja el, hogy teljesítsek, hogy menjen a szent biznisz gőzerővel és tempóval? Az a legjobb, hogyha azt hazudod magadnak, hogy a Mindenható és Fennséges, a Királyok Királya és Hatalmas Isten az, aki elvárja, hogy dolgozz, hogy legyen egy szent ügy, ami éppen elég indok arra, hogy hanyagold a családod, hogy ne legyen hobbid, hogy majd ötven évesen büszkeséggel meséld hány koszorúér izomgörcsön vagy túl. Isten nem vár el sem ilyet, sem ehhez hasonlót, mert neki nem a teljesítmény számít, nem eredmények produkálására hívott el minket, hanem arra, hogy hűséges és Őt szerető gyermekekként éljünk.