Elerőtlenedés

1Kor 9:19-23 „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket." (22.) Azt mondják nincs is annál rosszabb, mint amikor a férfiember beteg. Mert ugye ritkán beteg, de akkor nagyon. Akkor aztán nincs pardon, nincs kegyelem, haldoklás van, halál van, s minden úgy tűnik, mintha egy hatalmas és emberfeletti ütközetben próbálna meg a férfi önmagán felülkerekedni. Egy felkelés a betegágyból olyan, mint a normandiai partraszállás, egy köhögés felér egy minitsunamival a nappaliban. A férfi beteg, a családfő haldoklik, vagy legalábbis tökéletesen szimulálja. Van ebben valami ősi és megfoghatatlan, amikor a férfi, akinek az egyik legfontosabb kapaszkodója az életben pontosan az állóképesség és az erő, megérzi az erőtlenségnek és a gyengeségnek a szelét. Talán ezért akkora a műsor (természetesen vannak kivételek, de a nők tudják, hogy nincsenek :) ) a férfi betegsége, gyengélkedése és lábadozása körül. Mert az erődemonstráció és a férfi összetartoznak, már csak teremtettségüknél fogva is. A nő is erős, sőt néha erősebb, de egészen máshogy demonstrálja. A műsor csak nekünk jár. Éppen ezért elképzelhetetlen és felfoghatatlan, amit itt Pál apostol, a férfi ír. Vállalja az erőtlenséget, sőt, önmaga teszi erőtlenné magát azért, hogy így azokat is megnyerje Krisztusnak, akik erőtlenek. Feladja az erőt, s ennek szüntelen demonstrálását azért, hogy ne elriassza az erőtleneket, hanem megnyerje, meggyőzze és elérje. Talán ez lehetne a nagy taktika minden keresztyén férfi számára, hogy ne csak erőt demonstráljon, hanem merje megmutatni az igazi férfiarcát abban is, hogy még az erőről is le tud mondani azokért, akik rábízattak!