politoxikomán

„Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” (5.)

Amikor az Istent elhagyta az ember, akkor a szeretetet is elhagyta. Ezért képtelen boldogan élni. Ezt az elveszett szeretetet keresi, és ha nem találja meg, be nem vallott nyomorúságában pótolni igyekszik az űrt. Amit hiányként magában hordoz, azt mással akarja helyettesíteni. A pótszerek egész raja veszi körül: alkohol, pénz, szenvedélyek, élvezetek, mámor, amelyek mind illúziónak bizonyulnak, az embert kielégíteni nem tudják, mert az embernek nem valami hiányzik az életéből, hanem valaki. Maga a szeretet, az Isten. (Visky Júlia)

Egy Valaki hiányzik az életünkből, s mi állandóan a valamire törekszünk, hogy megragadjuk, hogy elérjük, hogy csakugyan legyen végre valamink, amitől boldogabbak, erősebbek, sikeresebbek lehetünk. Egy darabig megy is, csak aztán egyre inkább emelni kell a dózist, mivel akármennyire is szeretnénk, de a valamik nem pótolják a Valakit! Ezért kapkodunk, próbálkozunk mindennel, egyszerre többel, de mégsem igazán működik. Azoknak, akik elengedték már régi politoxikomán énjüket, s képesek voltak rátalálni a Valakire, azoknak szól az intés, figyelmeztetve a visszaesés lehetőségére, hogy maradjunk józanok mindenben. Ez a józanság pedig pontosan az a tudatosság, hogy az ember tudja és folyamatosan tudatosítja magában azt a Valakit, aki rátalált, s aki megmentette őt régi önmagától!